- Billie... H-hogy a fr-francba van benned ennyi energia?
- Harminc éves vagyok, nem háromszáz. - Mosolygott, Billie az ágyon, amin aztán el is terül. A hófehér plafont bámulta.
- Frank....
- Igen, Billie? - Billie megfordult, és a könyökére támaszkodott.
- Szerinted én szép vagyok?
- Nem. - Billie-nek leesett az álla. Frank leült mellé, és az állánál fogva felemelte a fejét. Mélyen a szemébe nézett és elmosolyodott. - Te gyönyörű vagy. - Billie megkönnyebbült, és megcsókolta Franket.
- Matthew... - Nyögte, Gerard, miközben betérdelt a lábai közé.
- Gerard... várj... - Gerard megállt, és Matt szemébe nézett. - Én... én még nem vagyok rá kész... - Gerard bólintott. - Gerard. Elmesélhetek neked valamit?
- Igen, persze.
*Visszaemlékezés*
Matthew végigtrappolt a főúton, majd bekanyarodott, egy elhagyatott sikátorba. A csatornából, büdös köd áradt ki, amitől Matt köhögött egy párat.
Végig sétált itt is, majd egy lepukkant panel előtt megállt. Felnézett, az első emeleti ablakra. Látta, hogy égett a villany, és, hogy a TV villódzik. Hátrált egy pár lépés, majd lehajolt. Megfogott egy pár követ, és egy határozott mozdulattal megcélozta az ablakot. Elsőre nem találta el, ugyanis az visszapattant a tűzfalról. Matt felnyögött, majd újra megcélozta. Amikor az ablakon koppant felcsillant a szeme, de semmi reakció nem volt. Ismét felnyögött, és egy erős mozdulattal, megint az üveghez vágta a kavicsot.
Valami bent megmozdult, és pár másodperccel később, felnyílt az ablak. Egy fekete hajú, mélykék szemű srác hajolt ki. Apró mosoly ült az arcára amikor meglátta, a fagyoskodástól piros arcú, Mattet.
"Be is engedsz, vagy csak nézni fogsz?" Üvöltötte fel, Matt, tölcsért formázva a kezével. A srác megrázta a fejét, majd odébb állt.
Matt nekifutott a falnak, majd felrúgta magát, a két méter magasba lévő létrára. Megkapaszkodott benne, majd felhúzta magát. Beugrott az ablakon, és azonnal visszazárta az ablakot. Összedörzsölte, tenyereit, aztán levette fekete bőrdzsekijét.
"Megölelsz még ma?" Kérdezte a srác. Matt elmosolyodott, és magához húzta.
Pár perccel később mind a ketten az ágyon ültek.
" George ez baszott uncsi..." Mutogatott Matt a TV felé, jelezve, hogy ez az ami uncsi.
"Mivel, hajnali egy."
"Annak mi köze van a Tv műsorokhoz?"
"Mondjuk az, hogy ilyenkor senki nem néz TV-t?" Kérdezte, George cinikusan. Matt csak felhúzta az orrát, majd lejjebb csúszott az ágyba.
"George... aludjunk. Hulla fáradt vagyok..." George bólintott. "Adsz pizsamát?"
"Persze" Vágta rá, George. Felpattant, majd a szekrényéhez lépett. Kinyitotta, majd eltűnt benne. Kidobott egy pólót, aztán becsukta az ajtót. Oda adta, Matt-nek. A fiú levette a saját pólóját, majd felvette azt amit George-tól kapott. Levakarta a farmerját, és átdobta a szoba másik végébe.
"Öh, Matt nem zavar ha csak boxerba alszok?" Vetette fel a, számára kínos, kérdést, George. Matt megrázta a fejét. George elmosolyodott, majd ő is levetkőzött.
Matt összekulcsolt lábbal ült, az ágyon, és várt.
"Matthew... mi az istenre vársz?"
"Öh.. mm, hol aludjak?"
"Az ágyamba?" Matt bólintott, aztán befeküdt a kicsiny ágyba. Magára húzta a kirx-krax mintás takarót. "Matt, nincs két takaróm..." Matt felemelte a takarót, hogy George betudjon feküdni.
George bebújt Matt mellé.
"George..."
"Igen?"
"Hogy lehet az, hogy te csak két évvel vagy idősebb mint én, és mégis egyedül élsz?"
"Nem tudom"
"George."
"Igen?"
"Rossz előérzetem van..." George megsimította, Matt barna haját, aztán magához ölelte.
"Ne aggódj. Itt nem fog semmi történni." George látta, Matt szemébe a félelmet, így gyorsan hozzátette: "Ígérem"
Matt hamar elaludt. George nem igazán. Forgolódott, kitakarózott majd ismét magára húzta. Felverte a párnát, aztán le is lapította. A falon lévő órát leste, de olyan érzése volt, mintha a mutatók megakadtak volna háromnegyed kettőnél. Matt felé fordult.
Elmosolyodott. Matt barna haja a szemébe lógott, ajkai elváltak egymástól. Mellkasa lassan emelkedett illetve süllyedt. Halkan lélegzett. George végig simított a haján, aztán lassan magához húzta. Átölelte őt, és a hátát kezdte simogatni, miközben az alvó testet, ringatta.
Halkan egy dallamot kezdett dúdolni, majd egy idő után a szöveget is énekelni kezdte.
" Sleight of hand and twist of fate, On a bed if nails she makes me wait." Matt szemei megrebbentek, aztán kinyíltak.
"And i'm waiting for you" Folytatta, George.
"With or Without you..." Kapcsolódott be, Matthew. George egy pillanatra megijedt, aztán együtt énekelték tovább, a U2 dalt.
"With or Without you, I Can't Live With or Without You... My Hands are tired, My body bruised, she's got me with Nothing to win, and Nothing left to lose." George végighúzta hüvelyk ujját, Matt alkarján. Hegeket érzett. Mélyen Matt szemébe nézett, és ő el szégyellte magát. "Miért csinálod?" Bökte ki George. Matt szemébe könnyek ültek. Nem hulltak le, csak egyre több keletkezett ott.
"Nehéz, George tudod?"
"Mi?" Matt letörölte a szemét.
"Meleg vagyok. Anyámék kidobtak otthonról, nincs hova mennem. A suliból kicsaptak, nincsenek barátaim. Egyedül vagyok, George!" Sírta ki magából. George szíve megfájdult ahogy látta, hogy Matt tényleg szenved. Megölelte.
"Matt. Nyugodtan ideköltözhetsz. Jársz majd abba a suliba ahova én jártam. Ne aggódj, minden renden lesz"
"Úgy gondolod?" Szipogta tovább. George elmosolyodott, és bólintott.
"Abszolúte" Válaszolta.
Gerard értetlenül meredt Matt-re. Hideg zuhanyként érte, Matt meséje. Ugyanakkor nem értette, hogy miért mondta el neki.
Matt lehajtott fejjel ült mellette.
- Gerard, ezt most azért mondtam el neked, hogy megérts. Hogy tudd, miért vagyok ilyen.
- Várj egy kicsit. Vágtad magad. És én erről miért nem tudok?
- Négy éve volt. A hegek már nem látszanak. Legalább is az akkoriak nem.
- Az akkoriak? Matt!
- Az is rég volt. Két hónapja.
- Hát az rohadt régen volt igen. - Csapott a combjára, Gerard. - Matthew James Bellamy, mutasd meg a kezed! - Matt lesütötte a szemét, aztán felhúzta a pulcsija ujját. Régi, és friss hegek tömkelege sorakozott a karján.
- Mivel csináltad? - Kérdezte hidegen, Gerard.
- Szétszedtem egy borotvát.
- Matt. Kérlek ne csináld ezt magaddal. Én kérlek meg rá. - Matt, nem bírta tovább, és elsírta magát.
- Nem tusom mi legyen; nem tudom hogy legyen. Nem tudok semmit. - Zokogta.
- Ne aggódj. - Suttogta, Gerard és megölelte, Mattet.
Gerard kérésére, nem aggódott. De azóta fél, amióta George ezt mondta neki. A történelem ismétli önmagát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése