Kis szünet

Ne haragudjon az a pár ember aki olvassa netán a blogom, de mostanába nem terelődik erre a figyelmem. Hamarosan  tuti befejezem a részt, és megcsinálom a 20.- részt, mivel ennyire tervezem a blogom. Addig is itt van a másik blogom : http://loveismyrose.blogspot.hu/

Together we're Invincible [14/?]

Passzoló zene: My Chemical Romance - My Way Home Is Through You

- Billie... H-hogy a fr-francba van benned ennyi energia?
- Harminc éves vagyok, nem háromszáz. - Mosolygott, Billie az ágyon, amin aztán el is terül. A hófehér plafont bámulta.
- Frank....
- Igen, Billie? - Billie megfordult, és a könyökére támaszkodott.
- Szerinted én szép vagyok?
- Nem. - Billie-nek leesett az álla. Frank leült mellé, és az állánál fogva felemelte a fejét. Mélyen a szemébe nézett és elmosolyodott. - Te gyönyörű vagy. - Billie megkönnyebbült, és megcsókolta Franket.

- Matthew... - Nyögte, Gerard, miközben betérdelt a lábai közé.
- Gerard... várj...  - Gerard megállt, és Matt szemébe nézett. - Én... én még nem vagyok rá kész... - Gerard bólintott. - Gerard. Elmesélhetek neked valamit?
- Igen, persze.

*Visszaemlékezés*

Matthew végigtrappolt a főúton, majd bekanyarodott, egy elhagyatott sikátorba. A csatornából, büdös köd áradt ki, amitől Matt köhögött egy párat. 
 Végig sétált itt is, majd egy lepukkant panel előtt megállt.  Felnézett, az első emeleti ablakra. Látta, hogy égett a villany, és, hogy a TV villódzik. Hátrált egy pár lépés, majd lehajolt. Megfogott egy pár követ, és egy határozott mozdulattal megcélozta az ablakot. Elsőre nem találta el, ugyanis az visszapattant a tűzfalról. Matt felnyögött, majd újra megcélozta. Amikor az ablakon koppant felcsillant a szeme, de semmi reakció nem volt. Ismét felnyögött, és egy erős mozdulattal, megint az üveghez vágta a kavicsot. 
 Valami bent megmozdult, és pár másodperccel később, felnyílt az ablak. Egy fekete hajú, mélykék szemű srác hajolt ki. Apró mosoly ült az arcára amikor meglátta, a fagyoskodástól piros arcú, Mattet. 
"Be is engedsz, vagy csak nézni fogsz?" Üvöltötte fel, Matt, tölcsért formázva a kezével. A srác megrázta a fejét, majd odébb állt. 
 Matt nekifutott a falnak, majd felrúgta magát, a két méter magasba lévő létrára. Megkapaszkodott benne, majd felhúzta magát. Beugrott az ablakon, és azonnal visszazárta az ablakot. Összedörzsölte, tenyereit, aztán levette fekete bőrdzsekijét. 
"Megölelsz még ma?" Kérdezte a srác. Matt elmosolyodott, és magához húzta. 
 Pár perccel később mind a ketten az ágyon ültek. 
" George ez baszott uncsi..." Mutogatott Matt a TV felé, jelezve, hogy ez az ami uncsi. 
"Mivel, hajnali egy."
"Annak mi köze van a Tv műsorokhoz?" 
"Mondjuk az, hogy ilyenkor senki nem néz TV-t?" Kérdezte, George cinikusan. Matt csak felhúzta az orrát, majd lejjebb csúszott az ágyba. 
"George... aludjunk. Hulla fáradt vagyok..." George bólintott. "Adsz pizsamát?" 
"Persze" Vágta rá, George.  Felpattant, majd a szekrényéhez lépett. Kinyitotta, majd eltűnt benne. Kidobott egy pólót, aztán becsukta az ajtót. Oda adta, Matt-nek. A fiú levette a saját pólóját, majd felvette azt amit George-tól kapott. Levakarta a farmerját, és átdobta a szoba másik végébe. 
"Öh, Matt nem zavar ha csak boxerba alszok?" Vetette fel a, számára kínos, kérdést, George. Matt megrázta a fejét. George elmosolyodott, majd ő is levetkőzött. 
 Matt összekulcsolt lábbal ült, az ágyon, és várt. 
"Matthew... mi az istenre vársz?" 
"Öh.. mm, hol aludjak?" 
"Az ágyamba?"  Matt bólintott, aztán befeküdt a kicsiny ágyba. Magára húzta a kirx-krax mintás takarót. "Matt, nincs két takaróm..." Matt felemelte a takarót, hogy George betudjon feküdni. 
 George bebújt Matt mellé. 
"George..."
"Igen?"
"Hogy lehet az, hogy te csak két évvel vagy idősebb mint én, és mégis egyedül élsz?" 
"Nem tudom" 
"George."
"Igen?"
"Rossz előérzetem van..." George megsimította, Matt barna haját, aztán magához ölelte. 
"Ne aggódj. Itt nem fog semmi történni." George látta, Matt szemébe a félelmet, így gyorsan hozzátette: "Ígérem"  
 Matt hamar elaludt. George nem igazán. Forgolódott, kitakarózott majd ismét magára húzta. Felverte a párnát, aztán le is lapította. A falon lévő órát leste, de olyan érzése volt, mintha a mutatók megakadtak volna háromnegyed kettőnél. Matt felé fordult. 
 Elmosolyodott. Matt barna haja a szemébe lógott, ajkai elváltak egymástól. Mellkasa lassan emelkedett illetve süllyedt. Halkan lélegzett. George végig simított a haján, aztán lassan magához húzta. Átölelte őt, és a hátát kezdte simogatni, miközben az alvó testet, ringatta. 
 Halkan egy dallamot kezdett dúdolni, majd egy idő után a szöveget is énekelni kezdte. 
" Sleight of hand and twist of fate, On a bed if nails she makes me wait." Matt szemei megrebbentek, aztán kinyíltak. 
"And i'm waiting for you" Folytatta, George.
"With or Without you..." Kapcsolódott be, Matthew. George egy pillanatra megijedt, aztán együtt énekelték tovább, a U2 dalt. 
"With or Without you, I Can't Live With or Without You... My Hands are tired, My body bruised, she's got me with Nothing to win, and Nothing left to lose." George végighúzta hüvelyk ujját, Matt alkarján. Hegeket érzett. Mélyen Matt szemébe nézett, és ő el szégyellte magát. 
"Miért csinálod?" Bökte ki George. Matt szemébe könnyek ültek. Nem hulltak le, csak egyre több keletkezett ott. 
"Nehéz, George tudod?" 
"Mi?" Matt letörölte a szemét.
"Meleg vagyok. Anyámék kidobtak otthonról, nincs hova mennem. A suliból kicsaptak, nincsenek barátaim. Egyedül vagyok, George!" Sírta ki magából. George szíve megfájdult ahogy látta, hogy Matt tényleg szenved. Megölelte. 
"Matt. Nyugodtan ideköltözhetsz. Jársz majd abba a suliba ahova én jártam. Ne aggódj, minden renden lesz" 
"Úgy gondolod?" Szipogta tovább. George elmosolyodott, és bólintott. 
"Abszolúte" Válaszolta. 

Gerard értetlenül meredt Matt-re. Hideg zuhanyként érte, Matt meséje. Ugyanakkor nem értette, hogy miért mondta el neki.
 Matt lehajtott fejjel ült mellette.
- Gerard, ezt most azért mondtam el neked, hogy megérts. Hogy tudd, miért vagyok ilyen.
- Várj egy kicsit. Vágtad magad. És én erről miért nem tudok?
- Négy éve volt. A hegek már nem látszanak. Legalább is az akkoriak nem.
- Az akkoriak? Matt!
- Az is rég volt. Két hónapja.
- Hát az rohadt régen volt igen. - Csapott a combjára, Gerard. - Matthew James Bellamy, mutasd meg a kezed! - Matt lesütötte a szemét, aztán felhúzta a pulcsija ujját. Régi, és friss hegek tömkelege sorakozott a karján.
- Mivel csináltad? - Kérdezte hidegen, Gerard.
- Szétszedtem egy borotvát.
- Matt. Kérlek ne csináld ezt magaddal. Én kérlek meg rá. - Matt, nem bírta tovább, és elsírta magát.
- Nem tusom mi legyen; nem tudom hogy legyen. Nem tudok semmit. - Zokogta.
- Ne aggódj. - Suttogta, Gerard és megölelte, Mattet.
 Gerard kérésére, nem aggódott. De azóta fél, amióta George ezt mondta neki. A történelem ismétli önmagát?

Together we're Invincible [13/?]

Passzoló zene: John Lennon - God

 Matt befutott a szobájukba, becsapta az ajtót, és sírva dőlt rá az ágyára. Az ajtó kinyílt, majd be is csukódott. Az ágy besüppedt, és Matt felnézett.
- Matt. - Szólalt meg, Gerard, majd átölelte, Matthew-t, és arcon puszilta.
- Olyan hülye voltam. - Suttogta, Matt.
- Nem te voltál, hanem én. Tudtam, hogy együtt vagytok, de én mégis erőltettem. - Matt nem szólt semmit. Tudta, hogy Gerardnak igaza van, de nem szerette, ha tudja az igazat. Naiv.
- Mit érzel? - Kérdezte, Gerard. Matt megrázta a fejét. - Szeretsz? - Pontosította, előző kérdését. Matt egy pillanatra elgondolkozott aztán megcsókolta őt.
- Ezt vedd egy igennek. - Búgta, majd újra megcsókolta. - De kérlek, értsd meg, nem fogom tudni könnyen túltenni magam, Dominic-on. - Gerard bólintott, majd magához húzta, Matthew-t.

- Billie ... Billie... Figyelsz rám? - Verte vállba, Frank.
- Mi? Igen. - Tisztította ki a fejét gyorsan, Billie.
- Billie. Eljössz velem vásárolni?
- Hova? - Frank megvonta a vállát.
- Csak menjünk el. Kettesben szeretnék veled lenni. - Billie bólintott, majd felvette a kabátját, és kézen fogva kimentek.
 Odakinn szakadt a hó, ami érdekes volt, hisz még csak most léptünk be novemberbe. Billie didergett, így Frank megállt, egy pillanatra. A hó ropogott, a Converse-ének a talpa alatt, ahogy Billie-vel szembe nézett. Kisöpört egy rakoncátlan tincset a szeméből, majd rámosolygott, és átölelte. Nem tudta mennyi ideig állhattak ott. Percekig, vagy akár órákig, de ez volt most a leglényegtelenebb.
- Szeretsz? - Kérdezte halkan, Billie.
- Mégis milyen kérdés ez? Persze, hogy szeretlek!
- Retkes buzik! - Üvöltött oda, valami Swag, gyerek. Billie szemébe könny szökött.
- Ne hagyd, hogy ez a csíra megbántson. Hé, kis apám, én legalább boldog vagyok, és nem utcaseprő leszek! - A srác elhallgatott, majd lehajtott fejjel elkullogott. Billieből kitört a sírás, és Frank, ismét átölelte, csak most sokkal szorosabban.
- Shh... - Ringatta. Billie abbahagyta a sírást, és Frank szemébe nézett.
- Jól vagyok. Mehetünk. - Frank bólintott, majd ismét kézen fogva elindultak. Betértek egy plázába, és ott leidőztek.
 Elsőnek - Billie kérésére - elmentek valami telefon üzletbe, ott Billie vett egy új fülest, majd tovább álltak. Betértek egy férfi divat boltba, és Frank vett egy fekete inget. Mindezek után elmentek, és ittak egy-egy forrócsokit.
- Billie
- Igen?
- Ne menjünk ma haza. -Billie felhúzta egyik szemöldökét, és beleivott a kakaóba.
- Hogy érted?
- Hogy érteném? Veled akarok aludni. Menjünk el egy szállodába, vagy bánom is én hova. Csak ne aludjunk otthon. - Billie lenyalta volna a kakaót a szájáról, de Frank megelőzte, és ettől Billie halkan felnyögött. Már is nem kellett gondolkozni mit válaszoljon.
- Menjünk! - Lihegte. Frank beharapott szájjal mosolygott, majd felpattant, és megragadta Billie kezét, és maga után rángatta.
- Hova megyünk? - Kérdezte Billie. Frank csak kacsintott, és leállított egy taxit.
 Frank megsúgta a sofőrnek a címet, majd elindultak. Billie egész úton Frank-et csesztette a kérdéseivel, hogy hova mennek, és mikor érnek oda.

 Nem sokkal később, A kocsi megállt. Billie kinézett az ablakon. Egy wellness szálló nézett vissza rá.
- Frankie! - Sóhajtott, Billie. - Na de Frank...nincs fürdőruhánk, és a szobát le kell előre foglalni.
- Ne aggódj. Itt van egy ilyen bolt szerű. És a foglalás miatt se aggódj. Egy hete mindent lerendeztem. - Billie csak a fejét rázta.
- Elképesztő vagy.
- Ja tudom.... - Nézegette a körmeit. Mindkét fiú egyszerre nevette el magát, majd kiszálltak és elindultak a Wellness szálló bejáratához. Az előtért hatalmas volt, és minden márványból volt. Odaléptek a pulthoz, és Frank bejelentkezett. Amikor megkapták a kulcsot Billie repülőrajtot vett, és meg sem állt a szoba ajtajáig.
- Billie, állj meg. Olyan vagy mint egy energia bomba! - Lihegett, Frank amikor ő is felkapaszkodott a lécsőn.

 Tom nagyokat pislogott, de még mindig nézte, hogy Dom mit csinál a gépen.
- Tom... Fáradt vagy? - Kérdezte, Dominic. Tom megrázta a fejét, majd nagyot ásított.
- Mit csinálsz?
- Már semmit. - Csukta össze a laptopot, Dom, így elvette az egyetlen fényforrást a szobába. Átölelte, Tom, és lassan lenyomta az ágyra. Tom lehunyta a szemét, majd megpuszilta, Dom fejét, és a haját kezdte simogatni.
- Jó éjt, Tom.
- Jó éjt, Dominic.