Passzoló zene: My Chemical Romance - Sleep
Matt kirohant a szobából, és megragadta Billie csuklóját, majd visszarántotta a szobába.
- Mi az? Mi volt ez?
- Billie, ezt kibaszott bonyolult... - Túrt bele, Matt a vörös hajába. - Amíg, Dom kórházba volt... én lefeküdtem Gerard-dal... nem is egyszer.
- Mi? Matt, te ilyenkor mi a faszt érzel?
- Ne üvöltözz már, velem, légyszíves !
- Miért, ne? Matt, amit most csinálsz az kurválkodás...
- MI? Billie Joe Armstrong, fogalmad sincs mit beszélsz!
- Van fogalmad arról, hogy mit csináltál? Hogy ez mennyire fáj, Dominic-nak? Gondolkozol te néha? - Csattant fe, Billie.
- IGEN, IGEN, IGEN! De nem tehetek róla! Csak... megtörtént. - Billie közelebb lépett, és a következőt, suttogta, Matt fülébe:
- Nem tudom, hogy mit gondolsz, vagy miért csináltad. De, hidd el, Dominic soha nem fog neked megbocsájtani... - Billie elkapta a fejét, majd kiviharzott a szobából.
Matt magatehetetlenül zuhant rá az ágyára. Billienek igaza van.
- Egy kibaszott kurva vagyok... - Nyögte, majd az oldalára fordult, és elaludt.
- Tom... - Sóhajtotta, Dom. - Tom. Tom várj... - Tom, Dominic szemébe nézett, majd a homlokára lehelt egy puszit.
- Igen? Nem akarod?
- DE! Nagyon is... csak... csak...
- Csak? - Dom elmosolyodott, majd magához húzta Tom-t.
- Ne itt... - Tom bólintott, majd felemelte Dom-t, és hercegnő stílusba a szobája felé vitte, majd berúgta az ajtót. Tom, óvatoson ráfektette az ágyra, Dom-t. Mint anno, amikor Dominic megijedt, és végül nem lett semmi. Amikor Dom elsőnek szedett szét egy hegyezőt.
Dom most is félt. Körbenézett a szobába. A fal, poszterekkel volt kitapétázva, főleg Beatles, Aerosmith, és Rolling Stones plakátokkal. A szoba egyik sarkába egy dob volt, előtte meg egy gitár. A másikba egy íróasztal volt, rajta egy laptop, ami tele volt ragasztgatva, rengeteg banda lógójával. A szekrény az ággyal szembe volt, az is tele poszterrel illetve, matricákkal.
Dom felnyögött amikor érezte, hogy Tom ránehezedik.
- Nem akarom elrontani...
- Nem fogod... - Mondta, Dom, és Tom pizsamaingével kezdett babrálni. Elmosolyodott,amikor meglátta a hegét, amit együtt szereztek, még amikor fiatalok és buták voltak. De ez egy másik történtet.
Szóval, Dominic, Tom alatt feküdt, ki ezerrel gombolta, Dom ingét. Tom a szoba másik végébe hajította a ruhadarabot, ami fennakadt a dobon.
- Semmit nem változtál ... - Lehelte, Tom, Dom mellkasába.
- Te sem... Tom... annyira ... annyira más
- Más? Mármint mi?
- Minden... de te nem... ugyanúgy csókolsz mint 9 éve .... és ez annyira jó ... - Tom elmosolyodott, majd levette Dom farmerét, és ismét a sebére nézett.
- Rossz téged szenvedni látni ...
- Most nem szenvedek. - Tom megcsókolta Dominic-ot, majd a saját nadrágját is eltávolította, így csak a boxer feszült kettőjük közé.
Tom áthajolt, Dominic-on, hogy elővegye a síkosítót, de Dom megállította.
- Ne...
- De... úgy fájni fog ...
- Nem érdekel. - Tom bólintott, majd levette a boxerüket is.
Dom egész teste remegett, és izzadt. Nem gondolkozott. Azért, akart mindenféle síkosítás nélkül szexelni, hogy fájjon neki. Most éli a mazochista énjét.
- Biztos nem akarod?
- Ne. Csak köpj rá, aztán ... csak csináld - Dom összeszorította szemeit, és átölelte Tom nyakát. Amikor Tom lassan előre nyomult, Dominic felüvöltött, és körmeit, Tom hátába mélyesztette. Egy könnycsepp futott le az arcán.
- Nagyon rossz? - Kérdezte Tom.
- Igen ... de ne hagyd abba, kérlek! - Könyörgött, Dom. Tom lassan megindult. Dom sírt, és közben nyögött. Rettenetesen fájt neki, annyira, mintha most csinálná elsőnek. Tom lehajolt, és megcsókolta őt.
Az ágy, minden lökésnél, a falba verődött, a szomszédok tudtára adva, hogy mit is csinálnak. Dom egyre jobban sírt, de a fájdalom kezdett elmúlni, de csak nem akarta abbahagyni.
- Könyörgöm ... ne .... SÍRJ ...- Nyögte, Tom. Dominic igyekezett, abba hagyni a bőgést. Néha negy levegőt is vett, de a könny áradat újra megindult.
- Nem tehetek róla ! - Üvöltött, Dom. Lassú, és szenvedélyes szeretkezésben, Dom-nak még soha nem volt része. És ez, hogy mindjárt, eljut a paradicsomba, anélkül, hogy magához ért volna, csak még jobban felcsigázta. - Tom... - Utolsó lehelete ez volt, aztán elment.
Tom legurult róla, és megcsókolta.
- Ne haragudj
- Miért tenném?
- Mert fájdalmat okoztam neked. - Dom elmosolyodott, és Tom karjaiba fúrta magát.
- Tom?
- Igen, Dom?
- John Lennon bámult minket... - Tom oldalra kapta a fejét, és felnevetett.
- Csak féltékeny.
- Miért lenne az?
- Mert, ő soha nem feküdhetett le veled. - Dominic is elnevette magát, majd megcsókolta Tom-t.
- Látod, Johnny... ő az enyém. - Dom ismét lefeküdt, és ezúttal el is aludt.
Nem félt, a következményektől. Nem félt a változástól. Nem félt Matt-től. Csak attól, hogy haza mehet-e még valaha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése